Mivel a doppingszerek ugyanúgy gyógyszereknek számítanak, rendelkeznek úgy nevezett nem kívánt hatásokkal, melyet az orvosok előszeretettel csak mellékhatásoknak hívnak. Fontos tudni, hogy terápiás dózisban a gyógyszerek nem okoznak súlyos mellékhatásokat. A probléma csak akkor lép fel, amikor a terápiás dózisnál jóval több hatóanyagot használunk, vagy esetleg hosszabb ideig alkalmazzuk őket.

Konzervatív adagnak azt a terápiás dózist nevezzük, amelynek még semmi mellékhatása, azaz toxikus hatása nincsen. A modern terápiában inkább a megfelelő adagot használják. A megfelelő adag már rendelkezik bizonyos mértékű káros mellékhatással is, de terápiás hatása az úgynevezett konzervatív adagjának többszöröse lehet. Az általános társadalmi megítélés szerint ez a kockázat a beteg számára még elfogadható, tehát a társadalmilag elfogadott kockázat kategóriájába tartozik.

A kockázat társadalmilag elfogadott mértéke az a kockázat, amelyet a társadalom még tolerál (pl. a gépkocsivezetés, a sportolás, stb. veszélyei). 

Lássuk akkor a doppingszerek gyakori mellékhatásait:

• Az anabolikus/androgén szteroidok toxikus mellékhatásainak kategóriájába kizárólag a májra kifejtett hatásuk tartozik. Ezek különböző májfunkciós zavarokban juthatnak kifejezésre. Nem zárhatók ki a későbbi, talán csak évtizedek múlva bekövetkező májkárosodások.
• Szintén az anabolikus/androgén szteroidok okozhatnak zavarokat a hormonális működésben. Ilyen a nemi szabályozókör gátlása, víz- és sóvisszatartás, nőiesedési jelenségek, megváltozott bőrminőség, pszichikai változások, gyomor- és bélpanaszok, kopaszodás, kardiovaszkuláris károsodások, férfiasodási jelenségek, alacsony növés, prosztata megnagyobbodás, magas vérnyomás, a szív megnagyobbodása, az immunrendszer gyengülése, vesekárosodás.

A mellékhatásokat olvasva érthető miért olyan fontos a szervezet folyamatos monitorozása orvos segítségével. Ez az élsportban szerencsére adott, de az amatőr sportolók számára sajnos nem. Éppen ezért orvos nélkül senki ne használjon doppingszereket. Érdemes felkeresni egy endokrinológust, aki a hormonokkal foglalkozik.

A legkisebb káros mellékhatásnál is figyelembe kell vennünk azt, hogy a társadalmilag elfogadott kockázat bizonyos nem kívánatos hatásokra nem vonatkozhat. Ilyen például a rákkeltő hatás, mert – igen szerencsétlen esetben – a karcinogén anyagnak akár egyetlen molekulája is daganatos megbetegedést okozhat. A gyógyszerek adagolását az általános irányelveken kívül egyénileg is mérlegelni kell.